Szerelmes Regény

"Tudom, mennyire vágyódsz az állandóság és az otthon után. Én is erre vágyom. Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy mostantól elsősorban rólad és a babáinkról szeretnék képeket csinálni.(wáááááááá....)Jordan ezúttal nem ellenkezett, amikor Reeves visszahúzta a párnára. - Én meg azt gondoltam komolyan, hogy ehhez már túl öreg vagyok. - Ugyan már! Ahogy én látom, nagyon is fitt vagy. - És kedvtelve végigmustrálta a nőt.(majd felhúzta ínyéről a felső ajkát, hogy megnézze a fogait/a szerk./) - Egyszerűen gyönyörű. - És sorra csókolta a helyeket, ahol a tekintete kalandozott. - Legközelebb időt szakítok rá, hogy megszámoljam az erogén zónáidat. Szerintem órákig fog tartani. És milyen élvezetes órákig. Végre teljes figyelmével a keblek felé fordulhatott, és nem kellett csalódnia: a bimbók nyomban felágaskodtak nyelve érintésére. Jordan halkan felnyögött, amikor a férfi keze lassan elindult a titkos hely felé, mely nőisége lényegét rejtette,(értem, tehát a nőisége lényege: a pinája/a. szerk./) és amely már felkészülten, sóvárogva várta az érintését. És amikor a száj is megérkezett oda, ahol az ujjak már otthonosan mozogtak, a nő felujjongott a kimondhatatlan örömtől,(és fellőtt néhány tűzijáték rakétát, elengedett 100 léggömböt, 200 galambot, és vadul lengetni kezdett egy zászlót/a szerk./) mert szerethet és viszontszeretik. - Szeretlek, Jordan - súgta a férfi, két izmos lábát a nő combjai közé ékelve. - Sikerült meggyőzzelek, hogy tökéletes anya lennél? - Győzködj még egy kicsit - suttogta kipirult arccal a nő.(és közben kiengedett egy pinafingot/a szerk./nem, nem a szerkesztő engedett ki egy pinafingot/) Reeves ütemesen mozgott rajta, Jordan teste pedig egy ütemre ringott vele. A férfi keze befurakodott egymáshoz tapadt testük közé, és megkereste a nő mellét.(és amíg Reeves keze Jordan mellén időzött, a férfi kiment egy sörért a konyhába/a szerk./ - Annyi szeretet van benned, Jordan. Légy nagylelkű! Fogadd el a kisbabáinkat is. - Reeves, tudod, hogy szeretlek. A tiéd akarok lenni. -Az enyém vagy. Örökre. - És még szorosabban ölelte magához. Aztán remegés hullámzott át a testén. - Édesem, sohasem fogok betelni veled. Ebben a pillanatban Jordan felszárnyalt a magasba, túl a csillagokon. Reeves szorosan fogta, s így szárnyaltak együtt. Amikor megérezte a férfi ágyékának forró tüzét, tudta, hogy igaza van. Egy ilyen szerelem megérdemli, hogy örökösöket kapjon."

Hányásfaktor:1000000000.......+központozás: -1

"Felpattant az asztal mellől, és kirohant az étteremből. Végigrobogott a két lefelé irányuló lépcsősoron és valósággal berobbant a hotel előcsarnokába. Neil az egyik négyszögletes oszlop mellett állt, olyan közel, mintha nekitámaszkodna, bár nem érintette. Háttal állt neki, a nyitott ajtón keresztül az utcát figyelte. - Neil! A férfi megfordult, és zavartan pillantott felé. - Mondd még egyszer! - kiáltotta Darcey. - Mit? - Amit érzel. - Nem tudom elmondani az egészet elölről - felelte. - Egyszer már elmondtam. Én... - Egy mondatban! - kérte Darcey. - Csak még egyszer! Foglald össze nekem! - Szeretlek - jelentette ki Neil egyszerűen. Darcey nagyot nyelt, szólásra nyitotta a száját, de nem jöttek ajkára a szavak. Neil elindult felé, s a vállára tette a kezét. - Szeretlek - ismételte meg. Darcey beharapta az ajkát, Neil rámosolygott. - Szeretlek. Darcey visszamosolygott rá. - E ti amo. Neil mélyen a szemébe nézett. - Most te jössz újra. - Ti amo. Je t'aime. Te quiero. Szeretlek. Aztán megcsókolta a férfit.A milánói hotel előcsarnokában állók megértően elmosolyodtak, (jah, és tapsolni kezdtek; a szerk.)mert hát Olaszországban voltak, a romantikus szerelem hazájában. És Darcey, miközben újra megcsókolta Neilt, világosan érezte, hogy ezúttal végre minden a legnagyobb rendben lesz."

Hányásfaktor: 10/10 +2 bónusz pont

"-Felemelte a lány kezét, és megcsókolta. - Az érzés kölcsönös, tudod. - Igen - felelte elégedetten -, tudom. A férfi megcsókolta a homlokát.(a sajátját; a szerk.)(nem, nem a szerk csókolta meg a saját homlokát; a szerk.)Tökéletesen illünk egymáshoz, kis tigrisem. Mindketten a háttérben maradunk, semmint a színpad közepén. A lány nevetett. - Ez igaz. Kira és Jason jobban kedveli a társaságot. Lucien mutatóujja köré csavarta a lány selymes hajtincsét.(azt az 1-et, ami volt neki; a szerk.) - Az Ashdown melletti birtok hamarosan eladó lesz. Gondoltam, megveszem és gazdálkodom rajta, majd kiadom a házat, de talán Jasont érdekli a hely. Szép és Bristol közelében van, innen intézhetné a hajózási üzletét. - Mi pedig Kirával életünk végéig szomszédok lehetnénk - mondta csendesen. - Milyen csodálatos, nagylelkű gondolat! - Teljesen önző vagyok. A boldogságod engem is örömmel tölt. A lány arcán kihunyt a mosoly: - Még mindig meglep, hogy tényleg szeretsz. Kicsit félek, csalódott leszel, ha hétköznapibb körülmények között látsz. Eddig önmagam ellentéte voltam, Kirát alakítottam meggyőzően. - Badarság - mondta nyugodtan. - Nemcsak a világ próbálja ellentétpárokként meghatározni az egypetéjű ikreket, most már az ikrek is ezt teszik. Soha nem alakíthattad volna tökéletesen Kirát, ha benned nem lennének meg a tulajdonságai. Az elmúlt hetekben nem szerepet játszottál, saját magad jobban megismerted. A lány szeme tágra nyílt: - Tényleg így hiszed? - Tudom. - Ez alkalommal a férfi Kit orra hegyét csókolta meg.(mert az előbb a sajátját; a szerk.)(nem, nem a blah...blah) - Örülök neki, ha visszavonulsz, mint Cassie James, de remélem, nekem fogsz azért táncolni. Bájosan gonosz cigány lány voltál. - Tartok neked magánszámot, amikor csak akarod. - Még mindig szeretnék különleges engedéllyel egybekelni veled, már karácsony előtt. - Kiváló ötlet. Jobb minden ajándéknál. - Kéjesen elnyújtózott, majd hozzábújt. - Praktikus is. Kira azt mondja, terhes vagyok. - Gyengéden a hasára helyezte a kezét. - Egy másik fontos személy közeleg. A férfi magához tért fáradtságából: - Valóban? - Ha igaza van, ez csodálatos. - Arcát megtámasztva tanulmányozta a lány arcát. - Miért nem mondtad előbb? - Azt akartam, azért vegyél el, mert akarod, ne pedig azért, mert kötelességed. A férfi bánatosan elmosolyodott. - Becsületesebb vagy, mint én. Ironikus udvarlásom részemről önzés volt, hogy gyermekkel a szíved alatt ne mondhass nemet a házassági ajánlatomra.- Kezét a lány hasára tette. - Nem vagyok szeretetre méltó figura, te is tudod. - Én viszont igen - mondta legprűdebb modorában a lány. - Leghőbb vágyam, hogy életem hátralevő részében a testi és lelki felemelkedésedet szolgáljam. - Nos, ami a testi felemelkedést illeti...A lány elnevette magát, mialatt a férfi magára húzta, felfedezve a testiség felemelő érzését. Miután csípője kacér ringatózásával elhelyezkedett a férfin, szerelmesen megkérdezte: - Szerinted ikreink lesznek?"

Hányásfaktor: 10/8.9

"Ramon a gyönyörű nőre tekintett, aki ott állt mellette, csillogó hajába font virágokkal. Hallgatta, ahogy elmondja a házassági fogadalmat, és közben lelki szemei előtt átsuhantak a korábbi emlékei Katie-ről. Ahogy olyan szomorúan gyönyörű és fenségesen tartózkodó volt a szinglibárban, (szinglibár baz'meg; a szerk.) ahol három héttel azelőtt összetalálkoztak...Ahogy a kezébe nyomta az ötdollárost, és azt mondta: (Nyalj!; a szerk.) Kérem, tegye ezt el Ramon! Biztos jó lesz valamire. Ahogy vidámsággal teli szeme ragyogott a piknikezésükkor, (Gizike, piknikezünk? Jó, de előbb együnk valamit!; a szerk.) amikor hímsovinizmussal vádolta meg őt. Lehet, hogy amit mondok, az meglepi, de nem minden nő születik a hagymapucolás és a sajtreszelés égető vágyával a szívében. (Judith baz'meg, ha ezt humorosnak szántad, akkor nagyon elbas*tad; a szerk.) Ahogy a karjai között táncolt a medencés parti alkalmával, a szenvedélyes csóktól még mindig perzselő ajakkal, sötétlő, nyugtalan tekintettel...Úgy érzem, nagyon félek. És most Katie ott áll mellette a templomban. És felé fordítja az arcát: - Én, Katherine, feleségül megyek hozzád...Ramon ránézett, és öröm járta át egész testében, hogy azt szinte alig lehet elviselni. Katie ragyogó arca olyan kép volt, amelyről Ramon tudta, élete végéig nem felejti el. Kedvesen kiejtett szavai áldásként hatottak a szívére. Az esküvő emléke még órákkal később is élénken élt benne, amikor felesége végre az övé lett. (vagy észt; a szerk.) Meztelen teste tündökölt a hold fényében, (ááááááááááááááá; a szerk.) amely a kunyhó hálószobájának ablakán szűrődött be. Ramon csak nézte őt, és az egész világot szerette volna neki adni mindenestül,(csak nem fért volna be a kunyhóba; a szerk.) (a szerk. befért volna a kunyhóba; a szerk.) amiért olyan sokat kapott már Katie-től. A szerelem összeszorította a torkát, ahogy Katie átkarolva magához vonta őt, és testét befedte az övével.(jó széles öv lehetett, he-he; a szerk.) Gyengédség járta át a testét, (na jó, azé' a fordítót is jól 3.14csán kellene rúgni; a szerk.) amikor Katie szégyenérzet nélkül befogadta őt(mert árva gyerek volt; a szerk.) (nem, a szerk. nem volt árva gyerek; a szerk.) hihetetlen melegségébe. Egyszerre mozogva szerelmeskedtek vadul, gyönyörben, mígnem Katie végül fel nem kiáltott remegő eksztázisban. Ramon a karjába zárta, és a nevét suttogta. Az egyetlen ajándékot adta neki, amelyet egyedül tőle kaphatott meg. Önmagát."

Hányásfaktor: 10/10

"- Szeretlek Robert! A férfi erre felkapta a fejét,és lenézett a mellkasán fekvő lány arcába. - Mit mondtál? Ismételd meg! - parancsolt rá. - Szeretlek! - ismételte. - Kérlek, hallgass végig! Tegnap miután kirohantál az irodádból, már akkor nagyon rosszul éreztem magam. Tudtam, hogy gonosz dolgot műveltem veled. Gondoltam, majd nemsokára feljössz, és én bocsánatot kérhetek. Éjjel két órakor már szabályos pánikrohamom volt. És akkor letisztult minden. Rájöttem, hogy őrülten, mélységesen, visszavonhatatlanul, vagy ahogy csak akarod, szeretlek. Azzal a tudattal aludtam el, hogy nem akarlak elveszíteni, örökre magamnak akarlak - fejezte be a lány. - Én is nagyon szeretlek kicsim. Nem tudod, mióta várok már erre a vallomásra - szorította meg a lányt Robert. - Úgy örülök, hogy eljutottunk végre ide, olyan sokat kellett várnom. Elismerem, hogy az első nap rendesen letámadtalak, és utána is nagyon nyomultam, de annyira kellettél nekem. Féltem, hogy kifogyok az ötletekből, és még mindig nem tudlak rávezetni arra, hogy mi egymáshoz tartozunk. Később pedig attól rettegtem, hogy egyszer megunsz és elhagysz. Látod, én nem szégyellem kimutatni az érzéseimet. A lábad elé teszem a szívemet.(édes faszom, csak nehogy rálépjen; a szerk.)(a szerk. rálépne) - Tudom, drágám. Pont az éjjel gondoltam rá, milyen nehéz lehet neked, az erős férfinak kitárulkoznod.(Robert kitárulkozott egy erős férfinak?; a szerk.)Szégyellem ahogyan viselkedtem veled. Pedig mindig is tudtam, hogy egy becsületes, egyenes ember vagy. Mentségemre szolgáljon, hogy a fájdalomtól félőrült voltam. Még egyszer kérlek, ne haragudj rám! Most pedig hallani szeretném Katy történetét. Robert pedig elmesélt mindent a magánnyomozó telefonjától egészen odáig, hogy reggel felszálltak Katyvel a repülőre. - Nem tudtam, hogy beavassalak-e, de időm sem volt sok, és újabb csalódásnak sem akartalak kitenni. Annak örüljünk, hogy minden jóra fordult - fejezte be Robert a beszámolóját. - Nem fogom tudni soha meghálálni neked, mit értem és Katyért tettél. Az éjjel arra gondoltam, hogy soha nem fogsz megbocsátani nekem, és nem hiszed el, hogy szeretlek. Rettegtem attól, hogy elfordulsz tőlem. Ma reggel viszont megtaláltam a tökéletes módját annak, hogyan bizonyíthatnám be szerelmemet. Tessék, ez az én ajándékom neked, ha még mindig akarod. - Ezzel felpattant és az éjjeliszekrény fiókjából egy kettétépett gyógyszertári vényt nyújtott át a férfinak. Robert összeillesztette a darabokat, és miután rájött mit tart a kezében, kikerekedett szemmel nézett a lányra. - Ez azt jelenti, amire gondolok, kicsim? - Igen ezzel azt akartam veled megértetni, hogy már elérkezettnek látom az időt. Kisbabát szeretnék tőled. Szép, fekete szemű, fekete hajú kisbabát. - Köszönöm! - Ezzel most tényleg nagyon boldoggá tettél! - Csókolta meg hálásan Berillt. Úgy érezte, közel áll hozzá, hogy elérzékenyüljön a nagy boldogságtól, ezért a már jól bevált pimasz stílushoz menekült: - Mit szólnál hozzá, ha lemondanék a második engesztelésről, és most már egészen máshogy hívnánk a dolgot? - kérdezte. - Például? Hogyan? De Robert nem mondta ki, inkább megmutatta neki..."(wtf; a szerk.)

Hányásfaktor: 10/10

"Nick a karjába zárta Ravent, és képtelen volt bármit is mondani. Végül Raven bontakozott ki az ölelésből, épp csak annyira, hogy Nick szemébe nézhessen. - Minden rendben lesz, Nick, ne félj. Kezdettől fogva éreztem, hogy így lesz, hogy erős és élni akar... - Azért várjunk még egy kicsit, mielőtt a lányoknak elmondanánk. - Jól van - egyezett bele Raven, bár érezte, hogy már nincs szükség az óvatosságra. - Azt hiszem, egyelőre tényleg elég lesz nekik az a hír is, hogy összeházasodunk, és új anyát kapnak...- Boldogok lesznek, hidd el. És ez egyáltalán nem azt jelenti hogy új anyát kapnak, mert soha nem volt igazi édesanyjuk...- Remélem képes leszek rá. - Hát persze, hogy képes leszel, drágám. Nick magához vonta Ravent, és a fülébe suttogta: - Szeretlek, Raven. Szeretlek, szeretlek, szeretlek...Raven csak hallgatta, és egy pillanatra belévillant egy másik hang, Michael hangja, a megvető és gúnyos kérdés: Hogy szeretlek-e Raven? Téged? De most Nick szavaiból csak gyengédség és szeretet áradt, körülölelték csodálatos melegségükkel, és örökre megolvasztották a jégpáncélt, mely oly sokáig szorongatta a szívét. Szeretlek, Raven. Szeretlek, szeretlek, szeretlek..."

Hányásfaktor: 10/8

 "Sabrina felemelte a fejét, és elégedetten látta, hogy a férje mosolyog. -Fantasztikus nő vagy. Istenem, annyira szeretlek - mondta Derek, és hosszan, kéjesen megcsókolta. - Ha porrá égtek volna az akták, most másképp beszélnél. - Tévedsz. Erre én is akkor jöttem rá, amikor Greerrel beszéltem. Az akták nélkül tudnék élni, de nélküled nem. Méghogy egy csődtömeg? Egy ilyen férfival, mint Derek, aki ilyen szépeket mond neki. A sok gyűlölet, a bosszúvágy ellenére képes volt hátat fordítani Greernek. Miatta. Ezek után semmiképp nem nevezheti magát csődtömegnek. - Végül mindent megkaptál - mondta. A férfi gyengéden megcsókolta az orra hegyét(a sajátját, a szerk.), majd a nyakát. - Derek... A férfi megpuszilta az arcát. - Kislányt szeretnék. (Azt bünteti a törvény - felelte a férfi. a szerk.) Derek elhallgatott egy percre, majd gyanakodva felemelte a fejét. - Igen? - Igen. Derek lehunyta a szemét, és nagyot sóhajtva néma köszönetet mondott a sorsnak. - Ugye tudod, hogy most már elkéstél a különleges kívánságokkal - mondta a rá jellemző hangon. Az asszony mosolyogva a férje hajába túrt, aki nevetve tűrte. Olyan szép volt, hogy Sabrina szeme elhomályosodott tőle, a torka elszorult. Aztán lábujjhegyre emelkedett, és szorosan a nyakába kapaszkodott. Derek viszonozta az ölelését. A napfény beragyogta őket, és most erősebbnek érezte magát, mint valaha, és a lelke megtelt szeretettel. Olyan mélységes szerelmet érzett, amilyenről addig nem is álmodott. És tudta, hogy sikerrel jártak. "

Hányásfaktor: 10/7

"Aztán hirtelen Gregre pillantott, és észrevette, hogy a férfi őt nézi, különös, fürkésző kifejezéssel az arcán. - Minden rendben? - kérdezte. - Ó, igen. - Biztos? Greg biccentett, és magához húzta az asszonyt. - Végtelenül boldoggá tesz, hogy itt vagy, Nina. Nina mosolyogva oldalt hajtotta a fejét, és próbálta kitalálni, hogy mi következik. - Gyerek voltál még, amikor megismertelek - folytatta a férfi -, de valahogy már akkor tudtam, hogy egyszer majd nagyon sokat fogsz jelenteni nekem.(akkor én kitálalok, a szerk.) Minden együtt töltött nappal egyre jobban szeretlek, és tudom, hogy ez mindörökké így is marad.(wááááááá, a szerk.) Ninának elakadt a lélegzete, annyira meglepődött. Tudta már, mi következik, és csak remélhette, hogy a szája nem maradt tátva a csodálkozástól. Csak remélhette, hogy a pillantása ugyanolyan szeretetteljes, mint a férfié. Greg féltérdre ereszkedett, (aztakurva, a szerk.) és kihúzott valamit a zsebéből. Egy gyűrűt. A keze remegett, ahogy Nina felé nyújtotta. - Bocs - nevette el magát. - Szörnyű lámpalázam van. Tudod, ez az első leánykérésem...Már napok óta magamnál hordozom, és várok a megfelelő pillanatra, hogy az ujjadra húzhassam. - Ez a pillanat tökéletes lesz - suttogta az asszony. - Én is úgy gondolom. - Greg az ajkához emelte Nina kezét, áhítattal megcsókolta, aztán felnézett, egyenesen a szemébe. - Még soha senkinek a kezét nem kértem meg, és soha nem is akarok ilyet tenni. Te vagy a végzetem, Nina Romano. Akarsz a feleségem lenni? Nina annyiszor elképzelte már ezt a jelenetet. Tulajdonképpen nyár óta erről ábrándozott. Tudta, hogy repesni fog majd a boldogságtól, ha elhangzanak majd a vágyott szavak, de arra azért nem gondolt volna, hogy még a lélegzete is elakad. Csak bólintott hát, de a szemében már könnyek ültek. így aztán sírt egy keveset örömében, és idővel a hangja is visszajött: - Igen Greg, akarok. Nagyon szeretlek, tudod? Mindig szeretni foglak. A férfi felállt, és az ujjára húzta a gyűrűt. Egy egyszerű, de nagyon szép ékszert, mely a nagy hideg dacára is melegséget sugárzott magából. - Épp ráillik - mondta elégedetten, majd megcsókolta Ninát. Úgy, ahogy kell.(naelmészapicsába, a szerk.) Finoman, gyöngéden, mégis szenvedélyesen. - Ez egész jól ment - mosolygott az asszonyra egy másodperccel azután, hogy szétváltak. Nina nevetve ölelte át a derekát. - Szerintem is. Aztán hátralépett, és összekulcsolt kezükre pillantott. A gyűrűsujján ott csillogott Greg gyűrűje, közös jövőjük záloga. Egyikük sem érezte már, hogy hideg lenne odakinn, mégis a férfi elindult a ház felé és magával húzta Ninát. - Gyere, menjünk be! Nagy terveim vannak veled..."

Hányásfaktor: 9.3

"Theo ezzel átnyújtotta Megannek a gyűrűt. A leány látta, hogy ujjai remegnek az izgalomtól, s úgy érezte, szíve túlcsordul a boldogságtól. - Ó, Theo! Könnyek csillantak meg a szemében. Ki akarta nyújtani a kezét, de aztán az ajkához emelte, és (halkan böffentett 1-et, a szerk) /nem, nem a szerk. böffentett, a szerk./ egyetlen szót sem tudott szólni. - Kérlek, Megan, fogadd el! Mondd, hogy a feleségem leszel! Ha gondot okoz a rangom, lemondok róla Reed javára. Ez megoldható. - Ó, Theo!(déjá entendu, a szerk.) - mondta Megan ismét, és most már záporozni kezdtek szeméből a könnyek. Theo mellére borult, és nyaka köré fonta a karját. - Igen! Igen, a feleséged akarok lenni!(wataszaprájz, a szerk.) Theo ajkát mély, megkönnyebbült sóhaj hagyta el. - Hála az égnek! Már kezdtem komolyan aggódni...Szorosan magához vonta a leányt, és arcát beletemette a hajába, majd ismét kibontakozott az ölelésből, megfogta Megan kezét, és ujjára húzta a gyűrűt. - Attól tartottam, ragaszkodni fogsz hozzá, hogy New Yorkba költözzem veled és munkát keressek. Megan könnyei között kacagott. - Nekem teljesen mindegy, hol élünk, és mit csinálsz. (Jó, akkor nyitok egy bordélyházat Pápua Új-Guineában - mondta Theo. a szerk.) Én mindenhová követnélek, Kínába vagy Afrikába, de akár az Északi-sarkra is! Bárhová, csak veled lehessek...- Akkor ebben egy véleményen vagyunk - állapította meg Theo, majd csibészes mosollyal hozzáfűzte: - Kivételesen...-Ez azért nem lesz mindig így! - figyelmeztette Megan. - Talán nem - mondta Theo, és mélyen kedvese szemébe nézett -, de ahhoz igenis ragaszkodom, hogy mindig szerethesselek!(taccs, a szerk.) Ezzel magához vonta Megant, és hosszú, bensőséges csókban forrt össze az ajkuk."

Hányásfaktor: 9.8

"Másnap, amikor Sophia a csöpp, fekete hajú csecsemőt szoptatta, Rossra pillantott. Halvány, bocsánatkérő mosoly jelent meg az arcán. Bár szíve repesett az örömtől, hogy lánya született, általában kudarcként ítélték meg, ha egy asszony elsőre lányt szül fiú helyett. Ross bizonyára túlságosan nemes lelkű, (ja bazmeg, a szerk.) hogy kifejezésre juttassa a csalódását, de a Cannonok és közülük is elsősorban Ross nagyapja biztos fiúban reménykedtek, hogy legyen, aki továbbviszi a családnevet. Ross hosszú ujjai a selymes, fekete hajat simogatták lányuk apró fején. - Legközelebb biztos fiunk születik - (wáááááááarckarmolás, a szerk.) mondta halkan Sophia. Ross zavart tekintettel nézett fel a babáról. - Másodszorra is örülök egy kislánynak. Sophia kétkedőn mosolygott. - Igazán kedves, hogy ezt mondod, de mindenki tudja, hogy... - Amelia pontosan az, akire vágytam - felelte a férfi határozottan. - A legszebb, legtökéletesebb baba, (ovkorsz, a szerk.) akit életemben láttam.(pedig régebben egy csecsemőotthonban dolgozott, a szerk.)/nem, nem a szerk. dolgozott csecsemőotthonban, a szerk./ Ha egy tucatnyi ilyen lánnyal népesíted be a házat, boldoggá teszel. Sophia elkapta a kezét, és megcsókolta. - Szeretlek! - kiáltotta szenvedélyesen, és végigcsókolta Ross ujjait. - Örülök, hogy a találkozásunk előtti öt évben senkit sem vettél el! Ross közelebb hajolt, és Sophia háta mögé csúsztatta a karját. Hosszan, simogatóan megcsókolta, ami gyönyörűséggel borzongatta végig az asszonyt. - Lehetetlen lett volna - mondta Ross, és kissé hátradőlve Sophia szemébe mosolygott. - Miért? - Sophia befészkelte magát férje ölelő karjába. A baba tovább szopott. - Azért, szerelmem...mert rád vártam.(űbertaccs, a szerk.)"

Hányásfaktor: 9.2

"- Beköltöznél velem New Yorkba? - Akár egy lakatlan szigetre is, ha ez az, amit szeretnél. Olivia lenézett a kezükre. Tenyerük összetapadt, ujjaik összefonódtak. Ugyanígy kapaszkodott Connorba, amikor utoljára szerelmeskedtek. - Nem tudom, mit szeretnél tőlem hallani - ismerte be. - Akkor hallgass meg te engem! Szeretlek, Lolly! Gyerekkorunk óta szeretlek(kezdődik, a szerk.) és ez soha, de soha nem változott, bár egyszer sem mondtam neked. Ehelyett megbántottalak és elengedtelek. Még egyszer nem foglak, édes! Soha. Most már felnőttek vagyunk, tudjuk hogyan kell helyesen cselekedni. Velem jössz? Olivia kábultan érezte, hogy szíve óvatosan, de letagadhatatlanul megtelik boldogsággal. - Elakadtam valahol ott, amikor azt mondtad, szeretsz. - Az jó, ha ott akadtál el. (most jön a hardcore, a szerk.) Szeretlek, és mindig is szeretni foglak, amíg csak élek.(azé' pár év múlva rákérdeznék erre, a szerk.) Két külön világból származunk, eltérő életet élünk, de összeköt minket valami, mindig is összekötött.(na, valami elindult felefelé a gyomromból, a szerk.) Mondd, hogy nem csak képzelődöm, Lolly!(de bizony, mátrix 1000-el, a szerk.) Olivia torkát könnyek fojtogatták, fájt még nyelni is. De semmiképp sem akart sírni, nem akarta tönkretenni ezt a tökéletes pillanatot a könnyeivel.(áááááááá, a szerk.) - Én is szeretlek, Connor - suttogta. Nagyon mélyről, valamilyen rejtett forrásból bukkantak benne felszínre ezek a szavak. - Mindig is szívből szerettelek, még akkor is, amikor haragudtam rád.(a szerk. néhány könnycseppet elmorzsolt, /a reggelire evett wasabi visszafelé is mar mint állat/a szerk.) Connor mosolyogva cirógatta meg az arcát. - Tudom, édesem, tudom. Ahogy felemelte a fejét, hogy felnézzen a párjára, Olivia érezte, hogy felszáradnak a könnyek, (amelyek nem is hullottak: mágia, a szerk.) és helyüket átveszi a vegytiszta boldogság. Connor mosolyt csalt az arcára, és elérte, hogy mellette biztonságban érezze magát. Lehet, hogy tényleg ennyire egyszerű a szerelem? (lehet, hogy tényleg ennyire 1szerű az író?, a szerk.) A férfi egy pillanatra elengedte a kezét, (szörnyű, a szerk.) és az órájára nézett. - Mi baj van? - kérdezte Olivia. - Sietnem kell - vigyorodott el Connor, bár mintha némi idegesség vegyült volna a mosolyába. - Még éjfél előtt kell megtennem. - Mit? (na, vajon mit? +hülyegyerek+, a szerk.) - Tudod, úgy gondoltam, hogy szerencsét hozna, ha a nagyszüleid ötvenedik házassági évfordulójának napján kérném meg a kezedet. A lány szívverése felgyorsult.(és már a házasság gondolatától teherbe esett, a szerk.) Megijedt, ugyanakkor tudta, hogy pontosan erre várt. Valami őrült, különös módon így lett kerek a történet. - Te most megkérted a kezemet? - Még nem. Még össze kell szednem a bátorságomat. Olivia hangosan felnevetett, kirobbanó örömébe már nem vegyült semmiféle óvatosság. - Kérj meg most azonnal! - Ebben a pillanatban? - Ebben a pillanatban! - ölelte át Lolly szerelme nyakát. - Egy perccel sem tudok tovább várni, hogy kimondjam az igent."

Hányásfaktor: 9.8

"Jack végzett a beszámolójával és lágyan megcirógatta a lány kezét, a szívére vonta. Az ereiben a vér sebesen száguldott, a szívét újra és újra a szerelem dobogtatta meg. Elkomolyodott, amikor szerelme szemébe nézett. - Most ne szólj, csak halgass meg engem! Szeretlek, Katerina...Az utolsó hónapok minden napján bántam, hogy elküldtelek magamtól. Kérlek bocsáss meg nekem érte! Eljöttem hozzád a fiammal, hogy boldogságban éljünk tovább...ha te is akarod még a szerelmemet és az ő szeretetét. Katerina szeme könnyektől csillogott és most ő tette a férfi kezét saját szívére. A hangja remegett, a keze pedig reszketett. - Érzed ezt Jack? Érted dobog minden pillanatban. Tiszta szívemből szeretlek...és soha többé nem eresztelek el benneteket. Jack remegő kézzel érintette meg Katerina ajkát, puhán megcsókolta. Csak ölelkeztek, simogatták egymást, nem tudtak betelni az érintésekkel és a csókokkal. Elöntötte őket a vágy és legszívesebben egymást átölelve szerelmeskedtek volna a homokban, hiszen oly régen nem érezték már egymás testét, és mindketten a másik szerelmére áhítoztak. Váratlanul Nikolas tűnt fel a sátor bejáratánál, a karjában John a nyakkendőjét ráncigálta és rágcsálta. Jack felállt, felhúzta szerelmét is a székről, a derekát átkarolva indult el felé. Megölelte görög barátját, könnyes szemmel közölte vele: - Nikolas, az életemet kaptam vissza - majd Katerinára mutatott - és a szerelmemet. Köszönöm. Nikolas elpirult, de a következő pillanatban Katerina lépett elé. Hosszan nézett görög barátja melegbarna szemébe, majd halkan megkérdezte tőle: - Miért tette ezt értünk, Nikolas? A férfi mosolygott, a kicsit az édesapja ölébe helyezte. Megsimogatta Katerina arcát, adott rá egy puszit. Jack figyelte őket, a tekintetét nem vette le szerelméről, és kíváncsian várta Nikolas magyarázatát. - Emlékszik mit mondtam egyszer, Katerina? Ha én lennék az Isten, mindent megtennék a szerelmükért...és én most megtartottam a szavam - mondta halkan Nikolas. Katerina úgy szorította magához, hogy a férfi ismét elpirult. - A földkerekség legjobb emberét tartom a karomban - sírta el magát. - És én büszke vagyok az ön barátságára, Nikolas. Köszönöm, köszönöm...A férfi kibontakozott a lány öleléséből, letörölte kézfejével a könnyeit és adott egy puszit a homlokára. Nikolas elmosolyodott. - Tartozok még önnek egy vallomással, Katerina...Azt a falat, amire azt a gyönyörű szép naplementét festette - Johnra bökött - neki készítette. Az a ház az új otthonuk. - Hogyan? - kerekedett el Katerina szeme. Nikolas elnevette magát, a szeme körül apró szarkalábak jelentek meg. - Jack ideköltözött és titokban megvette a házat. Mi rendbe hoztuk azt is - majd rájuk mutatott - és ezt is. Egy otthon kell Jacknek, Johnnak...És önnek is, Katerina. Bocsásson meg nekem, hogy becsaptam...de a jó szándék vezérelt...Katerina ismét átölelte görög barátját,(ha még1-szer leírja, hogy "görög barátja", orálisan kielégítem magam, a szerk.) az arcát puszival borította be. Nikolas fülig elvörösödve nevetett és mellette Jack is, John pedig a karjában sikongatott örömében. Nikolas visszavette barátjától a kicsit, aki örült, hogy ismét megrághatja a pepita nyakkendőt, ma már a másodikat, és még nincs este.(vettétek a finom humort? , a szerk.) - Jack, rajtad a sor! - szólította fel kedvesen Nikolas. Jack megragadta Katerina kezét, kék szemében gyönyörködött, megemelte a kezét, majd egy határozott mozdulattal(kicsavarta és innentől horror sztori, a szerk.) az ujjára húzta az aranygyűrűt. - Szeretlek Katerina...Szenvedéllyel, szerelemmel, ahogy férfi még nőt nem szeretett.(a kardomba dőlök bae, a szerk.)Katerina szeme könnyes lett, kedvese szavait már hallotta egyszer régen, nagyon régen, majd ezt válaszolta a kezét megszorítva. -Szeretlek, Jack...Tisza szívvel, szerelemmel, ahogy nő még férfit nem szeretett.(könyörgöm heréljetek ki, a szerk.) Nikolas meghatottan pityergett,(pityergett bazmeg áááááá, a szerk.) akárcsak a szerelmesek, az ölében John a nyakkendőt rágcsálva kacarászott. Katerina és Jack közrefogták a barátjukat,(és nyomtak egy hármast, a szerk.) egyszerre adtak neki egy-egy hatalmas cuppanós puszit.(leokádtam magam, a szerk.) Jack puszija jobbról, a lány puszija balról csattant el(és kifejti bazmeg, a szerk.) Nikolas arcán, és ők egymásra nézve kéz a kézben mosolyogva egyszerre mondták: - Köszönjük, Istenem!"

Hányásfaktor: 1000(10-es skálán)

"A férfi könnyű csókot lehelt asszonya szép ajkára. - Nekem van egy ötletem, hogyan tudnánk ezt méltóképpen megünnepelni - suttogta a férfi a felesége fülébe. - Ha a másik legnagyobb kedvtelésemnek áldoznék...vagyis ha magamévá tehetném az én gyönyörű feleségemet. - Fényes nappal? - kérdezte Aurora megdöbbenve. - Az lenne csak a botrányos dolog! Nicholas mosolya azonban elbűvölte őt. A fiatalasszony vére megpezsdült, a mellbimbói megkeményedtek a férfi érintésére. Amikor a férje talpra segítette őt, nem kellett sokat nógatni. Aurora kívánta a férjét. Olyan sóvárgást érzett magában, amit csak Nicholas tudott enyhíteni. Amikor ajkuk összeért, a fiatal nő érezte, hogy a férfi teste milyen forró és erős. Nicholas gyengéden csókolta őt, majd átkarolta, és a hálószobába vezette. Amikor bent voltak a hálókamrában, becsukta maguk mögött az ajtót. Lassan vetkőztették le egymást, kiélveztek minden pillanatot. A férfi sötét szeme vágytól csillogott, amikor meztelen feleségét lefektette az ágyra. Aurorának a torkában dobogott a szíve a férje felizgult teste láttán. Aztán amikor a férfi odalépett hozzá, beleborzongott a gyönyörűségbe.(akárcsak mi, lelkes olvasók, a szerk.) A férje bársonysima, forró mellkasa érzékeny mellbimbóihoz préselődött, és a kalóz hosszú és kemény férfiassága a combjának feszült. Ám Nick nem akarta betölteni őt, hanem édes kínzásnak akart(így volt a könyvben, a szerk.) alávetni. A férfi föléhajolt, és könnyű a szerk. hány)ingerlő csókokat lehelt felesége testére, a mellbimbóira, a hasára, majd a szája lejjebb vándorolt míg el nem érte az asszony ölét. Aurora nagyot sóhajtott, amikor a férje ajkával cirógatta a szemérmét. A férfi forró nyelvének bársonyos érintésébe beleszédült. A fiatalasszony egész testében remegett ennek az erotikus kényeztetésnek a hatása alatt, teste kéjtől vonaglott. Végül már nem bírt több izgatást elviselni, megmarkolta férje dús haját és rekedtes hangon a férje nevét kiáltotta mert őrült vágyat érzett arra, hogy a férje végre beléhatoljon. - Nicholas, kérlek...(b*ssz meg, a szerk.) A férfi is erősen kívánta már őt: hatalmas, kemény és forró erejét Aurora ott érezete a combjánál miközben Nicholas fölégördült. A férfi a nő hajába(turha, a szerk.) túrta a kezét, és éhesen csókolta asszonyát, lassú csókkal, pont úgy, ahogy vaskos hímtagját a nő rejtekébe(miafa**omba?, a szerk.) vezette. A férfi torka mélyéből(egy újabb pénisz bukkant elő, a szerk.) hörgő hang tört fel, (drágaszágom, a szerk.) amikor a nő izmos, forró járata megszorította. Aurora testében és lelkében szétáradt a földöntúli boldogság, (boe, a szerk.) amint a férje teljesen kitöltötte. Olyan elsöprő erővel tört rá a gyönyör, hogy csaknem sírva fakadt. Akármikor ért hozzá Nicholas, az mindig új volt számára, és mérhetetlen örömet okozott neki...A férfi képes volt arra, hogy a fellegekbe repítse. Nicholas hasonlóképpen érzett, és ezt Auróra tudta jól. Borzongás futott végig a férfi testén forró egyesülésük nyomán. Aztán Nick egy kissé visszahúzódott, hogy felesége vágytól fátyolos szemébe nézzen, majd ismét erősen magáévá tette asszonyát egy erős döféssel, olyan mélyen a nő szerelmi kertjébe(aztakurva, a szerk.) hatolva, hogy nem tudták hol végződik egyikük, és  hol kezdődik a másikuk. Aurora sírni kezdett a gyönyörtől, amikor öléből nagy hullámokban tört rá a vágy. A nő testének forró lüktetése Nicholast is magával ragadta. Testük együtt mozgott és vonaglott a kéjmámorban, és szemük előtt erős fehér fények villództak. Úgy érezték, testük összeolvadt, lelkük előbb darabokra hullott, majd lassan új formát nyert egymással egyesülvén. Az édes kielégülés után lassan csillapodtak le, mert a féktelen szeretkezés hullámai még hosszan gyűrűztek végig a testükön, és a férfi kiváló szakértelemmel mindent elkövetett, hogy eksztázisukat addig marasztalja, amíg csak lehetett. Aztán jóllakottan, mámorral eltelve kmerülten feküdtek egymás mellett átkarolva a másikat, lábuk és karjuk összefonódott. - Te vagy az életem - suttogta Nicholas (taccs, a szerk.) miközben a felesége homlokát csókolgatta. - Testem-lelkem rád vágyik. Aurora végtelenül boldognak érezte magát, szívét betöltötte a teljesség érzése. A szerelem hihetetlen áldozatokat követelt tőle, de ezt ő egy percig sem sajnálta. Most végre minden a helyére került az életében. Ők ketten egymásnak voltak teremtve, a sors egymásnak szánta őket. Édes végzetük beteljesedett. A fiatal asszony férje vállába fúrta az arcát, és közben Desiree naplója járt a fejében. "A szív tudja, ki az igaz párod az életben." Ez volt a legfőbb igazság, amivel élete során találkozott. És Nicholas volt az ő hitvese, most és mindörökké. Ő gyújtotta lángra a benne titkon parázsló szenvedélyt, és olyan gyönyörben részesítette, ami minden képzeletet felülmúlt. Nicholas volt az igaz szerelme és ő nem vágyott többre ennél."

diktálta: Rib

hányásfaktor: 9.8

"Ezer évig is kereshetsz magadnak férjet, akkor sem fogsz olyan férfit találni, aki jobban szeret, mint én. Cassandra olyan váratlanul állt meg, hogy kishíján orra bukott a lendülettől. Sarkon fordult a járdán, és Luke-ra nézett.

- Mit mondtál? - kérdezte remegő hangon. Luke beszívta a csípős éjszakai levegőt, amely hideg ösvényt vágott magának a tüdeje felé.(wow, milyen költői, a szerk.)

- Azt mondtam, hogy sohasem fogsz olyan férfit találni,aki...-elhallgatott és levegő után kapkodott. Nehezére esett kimondani azt az egyetlen szót, amely szinte keresztbe állt a torkában. - Aki annyira fog szeretni, mint én. - Ismét nagy levegőt vett. - Szeretlek, Cassie. Annyira szeretlek, hogy...bele fogok halni. Kurta, elcsukló kiáltás tört elő Cassandrából, és már futott is a férfi felé a járdán.(boe, a szerk.) Luke csak állt, egyik lábát lendítve már, hogy még egyszer belerúgjon a kerítésbe.(dráma van, a szerk.) Szeretlek: ez volt az a szó, amelyet egy réges-régi fogadalma szerint soha életében nem fog kimondani többé. És ez a szó szemlátomást varázserővel rendelkezett, mert amint Cassandra odaért hozzá, úgy vetette magát a karjába, mintha közöttük sem lett volna a léckerítés.(?????, a szerk.) Luke a mellkasára vonta, és átemelte a kerítésen, és közben alig bírta elhinni, hogy Cassandra ennek a szónak köszönhetően visszajött hozzá. Hiszen a világ minden kincsét odaígérte neki, de a lány nemet mondott mindenre, mintha semmit sem jelentene számára ez az ajánlat.

-Mondd még egyszer, Luke, kérlek!

A férfi még szorosabban magához ölelte, s tudta, hogy az egész világot tartja a karjában ekkor.(taccs, a szerk.)

-Ó istenem, Cassie... Szeretlek!

Lehajolt, fejét Cassandra vállára hajtotta. Ez volt a kedvenc helye, mert itt körülölelte az illata.

- Szeretlek.

-Ó, Luke én is szeretlek. És sohasem vágytam másra, mint arra, hogy viszontszeressenek.

Szeretlek. Luke számára olyan volt ez a szó, mint egy undorító káromkodás, amelyet soha többé nem akart még egyszer kiejteni a száján. Ekkor ébredt csak rá, hogy valójában ajándék ez a szó: a legdrágább, legáédesebb ajándék.

A nyilatkozat, amelyet megfogalmazott és aláírt, lehetővé téve, hogy Cassandra elhagyhassa őt, most kicsúszott a lány ujjai közül, és a havas útra hullott. Luke a szeme sarkából látta ezt, s azt is, hogy a tinta hogyan kezd szétfutni rajta, ahogy a ráhulló hópelyhek olvadni kezdenek. Nem számított. Mostantól kezdve az adott szó köti őket, nem a papír: ennek a szerződésnek egyes-egyedül a bizalom az alapja, megfogalmazása pedig a lehető legegyszereűbb, lényegre törő, jogos és méltányos mindkettőjük számára. Szeretlek.

Luke újra és újra elsuttogta ezt a szót, miközben bevitte a feleségét a házba, majd fel a lépcsőn, be a hálószobába. Lefektette az ágyra, ahol azóta álmodozott arról, hogy övé lesz Cassandra, amióta először látta a mosolyát.(boe 2, a szerk.) És Luke ekkor végre rájött, hogy, mi az ára annak, hogy Cassandra Zerek valóban az övé legyen.

Ez az ár pedig a szíve.(taccs 2, a szerk.)

hányásfaktor:8

"- Szabad emberként állok ön előtt, Daniela. A házasságomat felbontották, most már elmondhatom, hogy szeretem. Azóta szeretem, mióta ismerem. Ha tudná, mennyire nehéz volt elviselnem, hogy ily sokáig nem láthattam! - Tudom, mert éreztem - felelte a lány csendesen. A férfi gyengéden magához vonta, s mélyen a szemébe (élvezett, a szerk.) nézett. - A feleségem leszel, Daniela? Egy életre a társam? (anyád 3.14csája) - Ó, Dieter, mindig erre vágytam. (boe, a szerk.) Már az intézetben(faszér' engedték ki) is. A gróf szorosan átölelte és hevesen dobogó szívére vonta az imádott leányt.(ó b*zd meg, a szerk.) Hát ilyen rég óta szeretsz már? - Amióta ismerlek, azóta, bár csak lassan értettem meg, hogy ez a szerelem. Majdnem belepusztultam a bánatba, amikor értesítettél az eljegyzésedről. Ám aztán megnyugodtam, és a legszentebb törvény, a szívem törvénye szerint éltem. Örültem, hogy szerethetlek, ha csak titokban is. - Életem, boldogságom, (boe 2, a szerk.) Most már az enyém lehetsz, és csak a halál választhat el bennünket.

Késő ősszel, miután Dimitrij herceg fejedelmi esküvőt rendezett a lányának, Dieter hazavitte a házába az ő Korbanov hercegnőjét. Boldog volt, mint még soha életében, amikor útnak indultak, hiszen tiszta szívből szeretett, és ő is bírta gyönyörű hitvese szerelmét. Amikor Daniela a férje oldalán megérkezett a Hatzberg-kastélyba, Scheibel asszony könnyes szemmel várta őket a bejáratnál - végre megtalálta az igazit - mormogta maga elé elégedetten a derék cseléd."

Diktálta: Rib

Hányásfaktor: 7

"Jessica elmosolyodott, amikor felidézte, hogyan fogadta Steve a hírt, hogy rövidesen apa lesz.(Megkérdezte, hogy ki volt az a szemét, aki beköpte. a szerk.) Felkapta őt, és addig forgatta, amíg mindketten beleszédültek.(boe, a szerk.) Boldogan várták a kis jövevény érkezését, és Steve-et büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy már képes maga gondoskodni a családjáról. Egy megbízható cégnél kapott jól fizető állást, ahol a munkaidő után nem tartottak igényt rá.(mingyá' leszakítom az arcom, a szerk.)így minden estéjét a családjával tölthette. Legszívesebben éjszaka is ő kelt volna fel a kicsihez, de a szoptatás élvezetét nem vállalhatta át Jesiccától, és persze reggel korán kellett kelnie, hogy dolgozni menjen.(boeeeee, a szerk.) Jessie-t már majdnem álomba ringatták a kellemes emlékek, amikor halkan kinyílt a gyerekszoba ajtaja.

- Drágám! Olyan üres az ágy nélküled! - suttogta Steve, finoman megérintve felesége vállát.

- Máris megyek - felelte Jessica, majd felállt és kéjesen(nebazd, a szerk.) nyújtózott egyet.

Néhány másodpercig egymást átölelve gyönyörködtek a parányi kis lényben,(boe, a szerk.) aki megpecsételte szerelmüket, majd elindulta(így volt a könyvben, a szerk.) a hálószobájuk felé."

hányásfaktor: 7.5

"Alex már a számát sem tudta, hányszor csókolja végig a férfi, aki megdöbbenve tapasztalta, hogy a lány minden hajlata új élményt kínált, s minden mozdulatából új titkok születtek. Szerelmeskedés után a lány elpilledten feküdt kedvese karjaiban. Sohasem hitte volna, hogy ennyire boldog lehet. Most már biztos volt abban, hogy a férfi szereti őt, és ez csodálatos érzés volt. Még jobban befúrta magát Steve karjaiba, mire az megmozdult.

-Ne haragudj, nem akartalak zavarni - mondta kisé félszegen.

- Pedig én éppen azt szeretném - puszilta meg. - Különben sem tudok most aludni, rád gondoltam és a jövőnkre.

A férfi hirtelen kibontakozott az ölelésből, és felült. Alex szintén, mert nem értette mi történt.

- Édesem, hozzám jönnél feleségül?(boe, a szerk.) - kérdezte kétségekkel és reményekkel teli. A lány egy picit várakoztatta,(dráma van, a szerk.) mert a megdöbbenéstől és a meghatottságtól szólni sem tudott. Majd megilletődve, könnyeivel küszködve, hevesen dobogó szívvel válaszolt.

- A világ legboldogabb nőjévé tettél ma, Steve - mondta ragyogó szemmel.(boe, a szerk.)

- Ez azt jelenti, hogy ...(végre orálisan is kielégítesz?, a szerk. munkatársa)

- Igen, igen, igen! - fejezte be a nő, határtalanul boldogan.

-Hogyan is mondjam el neked, mennyire szeretlek? - mondta Steve, és végtelenül gyengéden megcsókolta a lányt.(taccs, a szerk.)

Felegyenesedett, majd szívére téve a kezét úgy tett, mintha kivenné azt(aztakurva, a szerk.) és így szólt.

- Vedd úgy, hogy ma este gyűjteményed legértékesebb darabját adom át neked. Örökre - mondta túláradó boldogsággal.

- És én a legféltettebb és legértékesebb kincsemként vigyázok rá, szerelmem - húzta magához Alex a férfit, és szenvedélyes csókban forrtak össze."

diktálta: Rib

hányásfaktor: 8

 "Emily körbenézett, miközben kigombolta kosztümkabátkáját. Tökéletes volt. Egyszerűen tökéletes. A padlót mesésen süppedő, vastag szőnyeg borította. A passzátszélben lengedező, függönyökkel leárnyékolt, faltól-falig terjedő üvegablak a pálmafákkal szegélyezett, homokos tengerpartra és a kék tengerre nyílt. És a selyemlepedős ágynál még életében nem látott nagyobbat. Hirtelen megakadt a szeme az ágy mellett heverő díszes kosáron, amelyben púposan állt a sok erotikus játékszer és masszázsolaj. Az ágy másik felén egy lábakon álló ezüst pezsgősvödör várakozott, amelyben szemérmetlenül drága pezsgő kandikált ki a jégkupacból. Emily átnézett a férjére, aki már anyaszült meztelenre vetkőzött, és vadítóan szexisen festett(boe, a szerk.) Emily is gyorsan lerázta a válláról a kosztümkabátkát, lehúzta a cipzárt a szoknyáján, kilépett belőle, és a padlóra dobta. Majd átvágott a szobán a süppedős szőnyegen, és átkarolta a férfi nyakát. Mellbimbói hozzáértek a férfi bársonyos mellkasához.

- Szeretlek - súgta -, és olyan tökéletes minden, hogy azt hiszem, nem is akarok innen soha többé hazamenni.

- Bárhol is legyünk együtt, szépségem, az mindig tökéletes lesz. Az mindig maga lesz a Pardicsom - ígérte Michael Devlin. Megcsókolta Emilyt, és Emily tudta, hogy bár kapcsolatuk kezdetben tiltólistán volt, mégis csodálatos szerelem bontakozott ki belőle. Megkapta a boldogan-éltek-míg-meg-nem-haltak-ot, és nem ez kell, hogy minden szerelmi történetnek a vége legyen?"

hányásfaktor: 8

"Lucian hirtelen elkomolyodott.

- Nem, szerelmem, te magad vagy a tökély. Te vagy a mindenem, és ezt már akkor tudtam, amikor először megláttalak. Minket a sors is egymásnak teremtett.

- Hálás is vagyok érte.

- Mielőtt megismertelek, hatalmas üresség volt a lelkemben, de te betöltötted ezt az űrt.(boe, a szerk.)

- Annyira szeretlek, Lucian - mondta Brynn hálatelt szívvel, majd sóhajtva férje vállára hajtotta fejét... Brynn boldogságtól kicsorduló szívvel nézte a parton hancúrozó családját. A fekete hajú, kék szemű kisfiú és a két vörös hajú kislány nevetve fogócskáztak, aztán mindannyian az édesapjukhoz futottak, aki játékosan lefröcskölte őket. Majd medveként morogva támadásba lendült, és hóna alá kapta az egyik visítozó kislányt, majd a fia után eredt...Brynn a férjére nézett, és remélte, hogy ő is ugyanazt az álmot látja...Lucian hosszan nézte a feleségét.

- Kisfiunk lesz - mondta Brynn.

- És két kislányunk is születik - tette hozzá Lucien.(Mi vagyok én, tenyészkanca? - kérdezte Brynn, a szerk.)

- Mit gondolsz, valóra válik az álmunk?

- Remélem, igen - mosolygott Lucian. - A magam részéről mindent megteszek, hogy valóra váljon.

- Többet nem is kérhetek az élettől, szerelmem - mondta Brynn, és szenvedélyesen megcsókolta a férjét."

hányásfaktor: 9

"Amikor közeledett a csúcspont, a részegítő mámor, a mindent elsöprő kielégülés testük egymásba olvadt, végre a két szív egyesülhetett egymással a régen várt boldogságban, lényük eggyé vált a rajtuk végighullámzó tűzfolyamban. (most már csak megérti a tisztelt olvasó, a szerk.) Hosszú percekig bennük lüktetett még a gyönyör, és csak feküdtek egymáson kimerülten, zihálva, és átadva magukat az édes egyesülésnek. Dare ekkor szorosan átölelte Julienne-t, és olyan elégedettséget érzett, ami a lelkét is betöltötte, nem csak a testét járta át. Ez az igazi öröm, gondolta magában. A szívet melengető érzés, aminek a forrása az igaz szerelem. És ez az igazi gyönyör. Ami földöntúli élvezettel ajándékozta meg. Mintha Julienne olvasni tudott volna a gondolataiban, szájával apró, könnyű csókokat lehelt a vállára, majd lassan, kéjesen azt mondta.

-Most már értem, hogy miért érdemelted ki a "gyönyör hercege" nevet...De egyáltalán nem bánom, ha most csalódást okozok az érted rajongó nők megszámlálhatatlan sokaságának...annak a rengeteg lánykának, akik most telesírják a párnájukat, mert te visszavonulsz a birtokodra. Dare felkönyökölt, hogy kedvese tündöklően szép arcában gyönyörködjön.(boe, a szerk.)

-Eszemben sincs visszavonulni - mondott ellent a feleségének a férfi, és közben rávillantotta delejes mosolyát.(nebassz, a szerk.)

- Csupán most a figyelmemmel egyetlen leánykát tüntetek ki, mégpedig téged.

- Azzal előrehajolt, és finoman harapdálni kezdte Julienne ajkát, közben pedig halkan, érzékien(fingott 1-et, a szerk.) mélyen búgó hangon hozzátette.

- Olyan gyönyörben akarlak részesíteni, drágám, hogy a lelked is beleremegjen.

Julienne közelhúzta magához a férfi fejét, hogy az ajka az övét súrolja, és azt válaszolta.

- Te mindig úgy szerelmeskedsz velem, hogy a mennyekbe repítesz - suttogta elfúló hangon,(boe2) és ismét átadta magát a férfi érzéki kényeztetésének."

hányásfaktor: 9